Már másfél hónap eltelt a szexelvonómból.
Végleg padlón voltam már... igaz voltak idők, mikor már egészen meg is feledkeztem az egészről, de a probléma mindig visszatért.
Így volt ez, azon a keddi napon is.
Ráadásul jöttek a nehéz napok is, úgyhogy már a felkelés pillanatában tudtam, hogy ez a nap nem lesz túl rózsás.
Morgósan értem be az irodánkba, ott volt Rui és Kazuki.
- Ohayou angyalka.
- Ohayou. - Kazu tök kedvesen köszönt, de én nem tudtam kedvesen reagálni.
- Mi a baj?
Húúú nagyon mélyet kellett sóhajtanom.
- Nagyon szenvedek... Fáj a hasam és hiányzik a szex. Nagyon ingerült vagyok. - hajtottam a fejem a vállára.
- Jaj cicám.
Átölelt, és habár azt hittem, el se tudom viselni most egy férfi közelségét, hozzábújtam.
A nyaka finom illatú volt, a teste kellemes meleg. Nagyon jól esett az ölelés.
- Köszönöm Kazu. - pusziltam meg.
Még a gitározás se ment az nap... ><
Megsemmisülten ültem le.
- Kiss - chan!
- Hm?
- Hajtsd ide a fejed. - ütögette meg Ichi a combjait.
Kicsit haboztam, de megtettem, amit kért.
- Hogy vagy?
- Szarul... Feszült vagyok és frusztrált.
- Csodállak, hogy bírod.
- Öh... bírom, de már ... már nem. Másfél hónap, másfél hónapja nem voltam férfivel, Ichi.
Mintha bűntudatot láttam volna az arcán.
- Tudod én kibírom, ha turnézunk, vagy ha annyit kell dolgoznunk, hogy nincs idő rá. De ilyenkor.... mért nem szabad? Fiatal vagyok, vigyázok magamra, hadd szórakozzak!
- Tudod, hogy én nem gonoszságból teszem ezt. Szeretném, ha boldog lennél egy fiú mellett.
- Az utóbbi időben már próbáltam, tudod te is.
- De jó ez neked? Mindig mással lenni? Nem hiányzik a biztonság?
- Én nem te vagyok Ichigo. Én szeretem a kalandokat.
Csak csóválta a fejét.
- Büszke vagyok rád, hogy kibírtad. - mosolygott. - Kapsz egy kis enyhítést.
- Enyhítést? - ültem fel.
- Egy héten egyszer összebújhatsz valakivel!
- Tényleg??
- Igen.
- ÁÁÁÁHHH!! Köszönöm! - öleltem át. Megcsókoltam, annyira örültem.
Aztán jött a csúnya valóság, realizálódott, hogy most nem csinálhatom... -.-
- Ki lesz az áldozatod?
- Oh, hát az én überszexi, überperverz énekesem.
- Byou - san?
- IGEEEEEEEN!! Ah... ok ebbe most belegondoltam.
Még két napom volt, és ki is kellett derítenem, hogy Byou otthon lesz e egyátalán, mikor megakarom látogatni.
Rui szerint, szabad a pálya, így hát a legribancosabb szerelésemben indultam Byou lakására.
Úristen, hogy kalapál a szívem.. ><
Majdenem összeestem, míg vártam az ajtajában.
- Oya... oyasumi.
Nagyon meglepődött.
- Oya cicuska. Hát te...?
- A gazdim elhagyott.
- És gondoltad én befogadlak?
- Talán, egy kis dorombolásért.
- Jaj... na gyere.
A kanapén Manabu és Kazuki ültek.
- Szépen összegyűltünk srácok.
- Úha. Munkakedv hozó? - mért végig Kazu.
- Csak egy elárvult kiscica.
Egy hosszú ujjú, fekete, testre simuló, igen rövidke ruha volt rajtam.
- Neked nem hoztam semmit.
- Óó de igen... - nevetett.
Hoztam magamnak inni, és leültem Byou mellé.
- nem féltek, hogy lopom az ötleteiteket?
- Akkor összeakasztjuk az a bajszunkat asszony. - karolt át Byou. - Szeretnéd?
- Nekem nincs bajszom!
Kazuki és Manabu, nem tudtak nem bámulni.
- Ahh... én nem tudok az F akkordra koncentrálni!
- Cicus... a fiúknak zavarja a szemét a szemtelenül pici ruhácskád, és nem jó f betűs dologra koncentrálnak. Menj be a hálóba és foglald el magad.
- Na ezt nem kellett volna. - nevetett Manabu.
- Jaj Mana - chan, perverz vagy. - felálltam, majd Byou füléhez hajoltam. - Nagyon várlak.
Már épp felegyenesedtem volna, mikor visszarántott és megcsókolt.
- ÁÁÁÁÁ. - sikítva szaladtam be a hálószobájába.
Elterültem az ágyán, kutakodtam a szekrényében, és megtaláltam a hálóingemet.
El se hiszem, hogy még megvan!! Remélem más csaj nem vette fel ><
Ahj... jöhetne már!
Fél óra múlva tényleg meguntam már, levettem a ruháimat és fehérneműben az ajtóba sündörögtem.
Nem is szólaltam meg, míg nem vettek észre.
Manabu szájából kiesett a pengető xD
- Nem jössz?
- Én megyek. - pattant fel Kazu, de bevágtam az ajtót az orra előtt.
- Sajnálom Kazu - chan ^^"
- Hát fiúk, akkor holnap... hív a kötelesség. - vigyorgott Byo.
A srácok végre elmentek én meg kiültem a nappaliba az üvegasztalra.
Odaállt elém és lenézett rám, lenyűgözött.. megint. Annyira férfi...
- Szörnyű nőszemély vagy.
Csak huncutul mosolyogtam rá és simogattam a combjait és a fenekét.
Felhúztam a pólóját és megpuszilgattam a hasát... wááá ez is úgy hiányzott már.
Mikor lehúztam a nadrágját... ahh... elnyögtem magam a férfiassága láttán.
- De édes. - vigyorgott.
Csak egy kicsit hagyta, hogy kényeztessem.
Felrántott az asztalról, a férfiassága a hasamhoz préselődött.
- Ki vagy pirulva. - simította meg az arcom.
- Másfél hónap Byo... azóta nem voltam ilyen intim helyzetben.
- Ma este MINDENT megkaphatsz tőlem, amit csak kívánsz. - döntött el a kanapén.
Az az éjszaka fantasztikus volt, mint szinte mindegyik, amit vele töltök.
- NYAPPYY!! Felmegyek Byo-hoz. 10 perc.
Tök boldogan sétáltam fel.
- Ohyaou Jin - chan!
- Ohyaou Kiss!
- Byo?
JIn arca hirtelen elkomorodott, amitől zavart lettem.
- Hé engedj csak be! - bújtam be mellette.
Egy csajjal enyelgett, és észre se vett.
A boldoságom a pillanat tört része alatt foszlott szerte.
- Értem. - csak ennyit mondtam, kifordultam az irodából és felszaladtam egy emelettel feljebb.
Persze csak ott fent esett le, hogy a mi irodánk egyel lentebb van...
Annyira rossz érzéseim voltak, de.. tulajdonképpen, mért is reagáltam így?
Hisz nem járunk együtt, tehát ez nem megcsalás.
De... féltékeny vagyok.
- KISS!
- Hagyjál Jin!
- Na... ne legyél már ilyen velem.
- Gomenasai.
- Semmi baj. - lépett közel hozzám.
- Ki az a csaj?
- Manabu csajának az egyik barátnője.
- És... mi van... köztük?
- Akkor találkoztak, mikor te eltűntél Byo életéből. Nem igazán tudom, találkozgatnak, szexelnek, de nem tudom, hogy van e valami komolyabb.
- Értem.
- Féltékeny vagy?
- Igen az! Mi nem járunk és... de én... mégis féltékeny vagyok! Olyan boldogan mentem fel az előbb, erre..
- Ahj, nők!
- JIN!
- Bocsi. - ölelt meg. - Ne aggódj.
- Te meg ne mondj semmit erről neki. Kérlek.
Megállás nélkül ez kattogott a fejemben, gitározás közben, otthon, EGYFOLYTÁBAN.
Nemhiszem el... nekem KELL BYO!!
Valamit tennem kell, valamit... valamit...
Másnap reggel már határozott elképzeléssel mentem az irodába.
- Jó reggelt Kazu - chan. - nyomtam egy puszit az arcára.
Még este írtam neki egy sms-t, hogy reggel jöjjön az irodánk elé.
- Gyere. - nyitottam ki neki az ajtót.
- Nagyon felcsigáztál, ki vele, mit akarsz!!
- Ohayou!
- Szia Fu.
- Fumi bogaram, gyere ide egy puszira.
- NA!!
- Üm.. hallgatlak. - vigyorgott Kazu.
- Szóval... láttam, hogy Byo újfent valami kis ribivel van.
- Ahan. De te sokkal szexibb vagy.
- KAZU! Koncentrálj már. Szóval...! meglehetősen féltékeny vagyok, és kitaláltam, hogy visszavágok.
- És???
- Ehhez kellesz te. Azt akarom, hogy ő is féltékeny legyen rám. Veled akarom féltékennyé tenni.
- Akkor ha jól értem... játsszuk meg, hogy nagyon egymásra vagyunk izgulva?
- Okos vagy Kazu. Ha lehet, minél többször előtte. És nyugodtan csepegtethetsz el előtte bizonyos információkat is. Vállalod?
- Hm, talán. De szeretném tudni, hogy mi hasznom származik nekem ebből?
- Ha szeretnéd a megjátszósdi folytatódhat az ágyban is. - hajoltam le hozzá és súgtam a fülébe.
- Áll az alku cica.
Pár óra múlva már sor is került az első akciónkra.
Kazu nyitott ajtót, én pedig a nyakába ugrottam.
Elkukkantottam a válla felett.
- Szaisztok! ^^
- Gyere be cica.
- Áá most nem. Csak egy - két puszira ugrottam fel. - karoltam át a nyakát.
- De édes!
A csókok rövidek voltak, de hevesek.
- Ajj Kazu - sóhajtottam. - majd beszélünk! - nyomtam egy puszit az arcára, elköszöntem a többiektől és visszamentem az irodánkba.
Visszatérve Fumi várt, kérdő tekintettel.
- Nem teljesen értelek. Csak szeretők vagytok, nem?
- De.
- Akkor mért vagy féltékeny? Nyílt titok, hogy mindkettőtöknek van más partnere is, nem?
- Igen, de... Fu! Olyan rossz volt látni, én sose enyelgek mással, ha ő is ott van.
- Szerintem, ha egy nő magának akar egy férfit, akkor ott már rég nem csak szexől van szó.
- Hm... - elgondolkodtam. - De... először vissza kell szereznem! És vissza is fogom!!!
- Ebben nem kételkedtem egy percig sem. - nevetett.
Másnap már egy nagyobb akcióra készültem.
Rövidke ruhában és magas sarkúban (sőt Byo kedvenc magas sarkújában) mentem fel a Screw-hoz.
De ki fog akadni xD
- ITADAKIMASU! - léptem be hozzájuk, miután Jin kinyitotta az ajtót.
Manabu majdnem belefulladt a leveskéjébe.
- Az istenit már! Eszek. - vigyorgott.
- Bocsánat.
Odasétáltam Kazu-hoz és megálltam előtte.
Az arca elárulta, hogy tényleg lenyűgöztem, ez nem megjátszás volt.
- Hello baby. - ültem az ölébe és megcsókoltam.
Még utána se tudott megszólalni, csak tátotta a száját.
- Kazu - chan....
- Öntsük nyakon vízzel. - mondta Byo.
- Ne kelljen törölgetnem a nyálad. - csíptem meg az arcát.
- Bocsi... csak erre nem számítottam.
- Ma este...? - karoltam át a nyakát.
- Mit csinálunk ma este?
- Amit csak szeretnél. - kacsintottam rá.
- Mehetek én is?
- Te mért akarnál, láttalak múltkor a nőcskéddel. El tudod foglalni magad.
Azt hiszem, ezzel többet is elárultam a féltékenységemből, mint szerettem volna, de muszáj volt.
Mint ahogy arra számítottam is, elmosolyodott. Tudja.
- Így van. ENYÉÉÉÉÉÉM!! - szorongatott meg Kazuki. - Nálam?
- Jó lesz. Mikor?
- Nyolc? Vagy legyen fél 9, addigra biztos hazaérek.
- Rendben Kazu - chan.
Tényleg túl sokat árultam el, azzal az egy mondattal, de végre történt valami.
Egész nap azon gondolkodtam, hogy vajon Byo mit fog ezután lépni.
Ép kiszálltam Kazuki lakás előtt a taxiból, mikor egy nagyon fura érzés fogott el.
Valahogy a biztonságérzetem egy pillanat alatt elillant, úgyhogy sietősre fogtam az ajtóig vezető utat.
Az ajtó mellett egy cigiző ember állt, de csak a szemem sarkából láttam, nem is foglalkoztam vele.
- Jó estét.
Odakaptam a fejem. Feltolta a szemüvegét, Byo volt az.
- Te... mit keresel itt?
- És te?
- Milyen hülye kérdés ez? Az enyém sokkal inkább jogos.
- Bár tudom a válaszod a kérdésemre. Próbálsz féltékennyé tenni, ugye csillagom?
TALÁLT - SÜLLYEDT.
- Nem... csupán láttam, hogy van társaságod, és nincs szükségem rád. Azt csinálok, amit akarok.
- Nem tudsz hazudni, elárulnak a szemeid.
- Hazamehetsz. Én meg szépen felmegyek Kazuki-hoz.
- És ha nem akarok?
- Tőlem itt is állhatsz egész este. De én most megyek. Szia.
Már félig bent voltam az ajtón, de elkapta a kezem.
- HÉÉ!!
- Még van beszélgetni valónk. - mondta és kirántott, az ajtó pedig becsapódott.
- BYO!!
- Mért vagy féltékeny?
- Ne érdekeljen.
- És ha azt mondom, hogy én is féltékeny vagyok?
Megfogott. Basszus...
- Megyek fel... - újabb kísérlet az ajtón való bejutásra.
- Nem mész sehová. - már el se engedte a kezem. - Elérted, amit akartál, mi kéne még.
- CSAK FEL AKAROK MENNI.
- Dehogy akarsz.
Elkapta a derekam és megcsókolt, pont úgy ahogy szeretem.
DE EGY ROHADÉK!! ><
Ajj istenem...
Elgyengültem rendesen, de elhatároztam, hogy nem hagyom magam.
Ahogy eltávolodtunk egymástól, lekevertem neki egy pofont.
- Érzelmi zsarnok. Jó éjt.
Majd szét durrantam a dühtől, miközben Kazuki lakása felé mentem.
Játszunk egy kicsit... had szenvedj te is!!
